„Kell-e aggódnunk a hamis bejelentések miatt?”

Dejan Jasnič (angolul írva, gépi fordítás)

"Kell-e aggódnunk a hamis bejelentések miatt?"

Gyakran kapunk kérdéseket a hamis bejelentésekkel kapcsolatban. Ebben a blogbejegyzésben azt vitatjuk meg, hogy ezek a félelmek megalapozottak-e.

A szervezetek gyakran számítanak arra, hogy a bejelentő csatornák elindításakor megugrik a bejelentések száma, beleértve a visszaéléseket is. Ez a várakozás gyakori az ilyen jelentési lehetőségek megnyitásakor.

Ezért kérdéses számukra, hogy képesek lesznek-e mindet feldolgozni, és hogy ez hogyan befolyásolja majd a mindennapi működésüket.

A gyakorlatban ezek az aggályok nem igazolódtak be.

Megalapozatlan vagy hamis bejelentések érkeznek a vállalkozásához?

Rövid válasz? Valószínűleg nem. A sípszó soha nem könnyű, még akkor sem, ha vannak jelentési csatornák és védelmi eljárások.

A hamis bejelentések, akár névtelenek, akár nem, általában több negatív következménnyel járnak, mint amennyi előnnyel járhatnak.

A hamis rendőrségi bejelentésekhez hasonlóan a névtelen bejelentések is gyakran vezetnek kedvezőtlen eredményekhez.

A bejelentés kockázatot jelent a bejelentő számára

A bejelentésekkel kapcsolatos stressz és egyes esetekben a nyilvánosságra kerülés is hatalmas pszichológiai és fizikai áldozatokat követel. Mindez tovább súlyosbodik azokban a társadalmakban, ahol a bejelentést általában (történelmi vagy egyéb okokból) negatívan, a rosszindulatú feljelentés egyik formájaként értékelik. Általában csak némi személyes elégedettséget nyernek abból, hogy „helyesen cselekszenek”, miközben személyes kockázatuk óriási. E tekintetben megtorlásnak (beleértve az állásuk elvesztését is) lehetnek kitéve, és általában véve az adott iparágban vagy akár szélesebb körben is alkalmazhatatlanná válhatnak.

A bejelentések általában minden esetben ritkák

A kutatás azt mutatja, hogy még a bejelentőkről szóló uniós irányelv elfogadása óta is viszonylag kevés bejelentés érkezett visszaélésekről. A Fachhochschule Graubünden és az EQS Group által készített tanulmány rávilágított az ezen országok közötti jelentési különbségekre. 2020-ban a francia, brit és svájci vállalatok több mint 50%-a nem kapott jelentést; a német vállalatoknál ez az arány alacsonyabb, 40% volt.[1] A vállalatok átlagosan 34 jelentést kaptak a megfigyelt időszakban, a beérkezett jelentések száma azonban erősen korrelált a vállalat alkalmazottainak számával. A kkv-k átlagosan 6 jelentést kaptak, míg a 250-nél több munkavállalót foglalkoztató vállalatok átlagosan 46 jelentést kaptak. A tanulmány továbbá arról is beszámol, hogy a beérkezett jelentéseknek csak a felét tekintették relevánsnak és a megfelelési kérdéssel kapcsolatos tartalommal bírónak. A visszaélésekről szóló jelentések aránya országonként 5-10% között volt.

 

A Navex Global által készített „Regionális bejelentő forródrót-jelentés 2021” mediánértékeket kínál a kiugró hatások kiküszöbölése érdekében. Ez a megközelítés pontosabb jelentéstételi adatokat biztosít.[2] Az említett jelentés szerint Európában 1000 alkalmazottra 5 jelentés jutott, Észak-Amerikában pedig 1000 alkalmazottra 15 jelentés. A jelentések mintegy 60%-a a HR, a sokszínűség és a munkahelyi tisztelet kérdéseit érinti, míg az üzleti integritással kapcsolatos kérdések körülbelül 25%-ot tesznek ki. A vállalati vagyonnal való visszaélés és hűtlen kezelés a bejelentett problémák kevesebb mint 10%-át teszi ki.


A fent említett Navex Global jelentés azonban csak azokat a szervezeteket veszi figyelembe, amelyek 2020-ban 10 vagy annál több jelentést kaptak. Arról, hogy a bejelentő csatornával rendelkező szervezetek közül hány szervezethez érkezett kevesebb mint 10 bejelentés, vagy akár 0 bejelentés, nem adtak tájékoztatást. 

Aggódnia kell-e a vállalkozásának a hamis bejelentési igények miatt?

A félelem attól, hogy a bejelentési csatorna megnyitásával elárasztják a jelentéseket, alaptalan. Ilyen tapasztalatom is van számos szervezetnél a bejelentő csatornák felállításával kapcsolatban. Egyikük sem tapasztalta a bejelentések rettegett áradatát, nemhogy a visszaélésekét. Ha valami, akkor a bejelentést folyamatosan és következetesen támogatni és védeni kell annak érdekében, hogy a fent leírt egyensúly a bejelentő költségei és hasznai között megdőljön. „

A hivatkozott források:

[1] Prof. Dr. Christian Hauser, Jeanine Bretti-Rainalter, Helene Blumer: FH Graubünden Verlag, Chur 2021; www.fhgr.ch/whistleblowingreport.

[2] Carrie Penman, Ian Painter, Andrew Burt: Navex Global Inc., 2021.

Ossza meg ezt:

DOKUMENTUM KÉRÉSE